My Life

A mai napon volt elég sok időm tvzni nagyanyámnál és neki mivel van HBOja ezért ki is használtam a lehetőséget. 2 filmre kerítettem sort, amiket nem nagyon akaródzsott eddig megnéznem, mert féltem, hogy lerombol egy kialakult képet bennem. Az első film: A közösségi háló Avagy social network/facebook film. Kissé félve ültem le elé (illetve hazudok, kapcsolgattam a tvt és amikor megláttam, hogy mi megy nem mertem elkapcsolni) de nem bántam meg a dolgot. Hatalmas máko volt, hogy pont az elején kapcsoltam oda így semmiről nem maradtam le. Utólag megnéztem mi a műfaja. Filmdráma. Hát az. Persze voltak részek amikor röhögtem, de elég komor hangulata volt az egésznek. Elgondolkodtató. Isnpiráló. Motiváló. Megint átértékeltem az életem és meghánytam-vetettem a lehetőségeim. Az, hogy egy tanult, intelligens ember ha belekezd valamibe és kitart mellette az a hasznára fordul. Volt benne sok magánélet. Sőt, inkább arról szólt. Maga az oldal megcsinálása egy amolyan háttértörténetnek tűnt a számo...

Borzasztóan érzem magam. Most léptem ki a játékból, és elkezdtem böngészgetni, megnéztem egy kilinkelt posztot, nevettem rajta, és utána egyből összeszorult a gyomrom és olyan magányosnak és szomorúnak érzem magam mint még soha. Nem értem. Miért szenvedek? Miért nem tudok közömbösen élni? Miért nem tudom elhitetni magammal, hogy jobb nekem egyedül? Miért nem lehetne kikapcsolnom az agyam? Vagy a kibaszott érzéseim? Miért gondolok folyton olyan álmokra amik sosem valósulhatnak meg, mert egy barom vagyok? Miért kell mindig ugyanazon végigmennem akárhányszor elkezdek úgy gondolni valakire? Miért vagyok gyáva? Mitől félek? Miért nem lépek soha? Miért hagyom, hogy az érzés eltűnjön a süllyesztőben? Miért nem hallgatok másokra? Miért olyan kedvesek velem az emberek? Miért akarok eltaszítani mindenkit magamtól? Miért tartok attól, hogy egyszer mindenki elárul? Miért vagyok ennyire különc? Sose leszek végre átlagos? Nem élhetném egy átlag ember napjait? Lehet, hogy sablonosak, de legalább nem ...

Most fejeztem be egy nagyszerű animét. Tengen Toppa Gurren Lagann. Csak azért kezdtem el nézni mert a youtube-on rányomtam egy random ecchi amv-re. A sors iróniája, hogy pont egy olyan animébe botlottam ami a kedvenc műfajomból van. Mecha. Az FLCL óta buzulok a mecha animékre. Az NGE csak tovább fokozta a műfaj iránti szeretetemet. Ahogy megnéztem az első pár részt éreztem, hogy ez nyomot fog bennem hagyni. Sosem szerettem ha sokat tökölnek egy animében és ez az anime pont olyan ami részről részre (a többi animéhez képest) évezredeket halad. Ahogy kb 7 rész alatt eljutunk a kezdeti kibontakozástól az alap bonyodalomig, egyszerűen nem tudtam várni, hogy folytassam. Aztán egy napot ki kellett hagynom, cserébe rákövetkező nap 14 részt néztem meg egyhuzamban. Az is nagyon tetszett, bár elsőnek kicsit furcsa volt, hogy a főszereplő nagyon gyorsan fejlősódik. Bár a "Mindig az utolsó pillanatban teszek szert valami epic legyőzhetetlen erőre szerintem nagyon a bleach/naruto műfajra ...

Koordinációs Iroda - Szily TISZK - Szak- és Szakközépiskoláinak Szabadidős Szolgáltatásai: Beszámoló Munkaerő-piaci képzés (2012. február 29... : Beszámoló Munkaerő-piaci képzés (2012. február 29.) az   E ö t v ö s  iskolától

Érdekes egy napom volt. Hajnalban még nem volt semmi bajom, éppen találtam egy nekem való animét, meg is néztem belőle 4 részt. 2-fél3 körül lefeküdtem, de amikor fölkeltem már akkor gyanús volt valami. Nem igazán érdekelt, betudtam a fáradságnak. Kimentem az állomásra és megint rámtört egyfajta hiányérzet ami már hetek óta gyötör. Várok a vonatra, zenét hallgatok, megjön a vonat. Már korán beszoptam, mert nem hogy ülőhely nem volt, de még az utastérbe sem tudtam bejutni. Ráadásul ég rosszul is voltam, mert valami kurvára bűzlött. Ferihegyen le is szálltam, mert nem bírtam. Felszálltam egy volánbuszra, ott úgyahogy lenyugodott a gyomrom. A suliba menet nem volt semmi, csak azt vettem észre, hogy ma az átlagosnál jobban utálok mindenkit. Rajzon kivételesen jól teljesítettem, még nekem is tetszett a rajzom. A matekdoga feltűnően könnyen ment, szerintem szar lesz. A törit átaludtam, földrajzon meg minden ok nélkül idegbajos voltam. Az angol kicsit javított a kedvemen, de nem eleget. M...

Mostanában egyre gyakrabban rohannak meg az emlékek. Főként általánosból. Nem tudom miért. Talán azért mert akkor még boldog voltam? Boldog? Inkább fogalmazzunj úgy hogy boldogabb... Akkoriban csak amiatt kellett fájnia a fejemnek, hogy időben hazaérjek illetve, hogy elmenjek délután az öcsémért iskolába. Hiányoznak a suli utánu lógások. Hogy bandáztunk a lakótelepen, vagy hülyültünk a játszótéren. Hiányoznak a barátaim akik akkoriban a vidám hétköznapokat jelentették nekem. Mennyit járkáltunk át egymáshoz... Főként Viktor hiányzik... Ő bele tudott vinni olyasmibe is amit egyébként nem mertem volna megcsinálni. :) Persze szoktam vele találkozni, de ez már más. Felmegyek hozzá, ülünk, dumálunk, röhögünk, mesélünj mint régen, de valami megváltozott. Továbbra is jól érzem magam a társaságában, de olyan üresnek érzem magam miután eljövök tőle... Vele kapcsolatban a legjobban a 9. Osztály hiányzik. Óh, lehet gyötört az osztályom, de délutánonként vele, meg Adrival lógni maga volt a földi pa...